feszély

Hungarian

Etymology

From the same stem as feszül + -ély. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛseːj]
  • Hyphenation: fe‧szély

Noun

feszély (plural feszélyek)

  1. (archaic) discomfort, unease

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative feszély feszélyek
accusative feszélyt feszélyeket
dative feszélynek feszélyeknek
instrumental feszéllyel feszélyekkel
causal-final feszélyért feszélyekért
translative feszéllyé feszélyekké
terminative feszélyig feszélyekig
essive-formal feszélyként feszélyekként
essive-modal
inessive feszélyben feszélyekben
superessive feszélyen feszélyeken
adessive feszélynél feszélyeknél
illative feszélybe feszélyekbe
sublative feszélyre feszélyekre
allative feszélyhez feszélyekhez
elative feszélyből feszélyekből
delative feszélyről feszélyekről
ablative feszélytől feszélyektől
Possessive forms of feszély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feszélyem feszélyeim
2nd person sing. feszélyed feszélyeid
3rd person sing. feszélye feszélyei
1st person plural feszélyünk feszélyeink
2nd person plural feszélyetek feszélyeitek
3rd person plural feszélyük feszélyeik

Derived terms

  • feszélyez

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.