firkál

Hungarian

Of debated origin: [1]

A native word from the reduplication irkál-firkál (its first element, irkál, from ír (“to write”) +‎ -kál (frequentative suffix)).
From Latin fricāre with the verb-forming suffix -ál.

firkál

conjugation of firkál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	firkálok	firkálsz	firkál	firkálunk	firkáltok	firkálnak
		Def.	firkálom	firkálod	firkálja	firkáljuk	firkáljátok	firkálják
		2nd-p. o.	firkállak	―
	Past	Indef.	firkáltam	firkáltál	firkált	firkáltunk	firkáltatok	firkáltak
		Def.	firkáltam	firkáltad	firkálta	firkáltuk	firkáltátok	firkálták
		2nd-p. o.	firkáltalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	firkálnék	firkálnál	firkálna	firkálnánk	firkálnátok	firkálnának
		Def.	firkálnám	firkálnád	firkálná	firkálnánk (or firkálnók)	firkálnátok	firkálnák
		2nd-p. o.	firkálnálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	firkáljak	firkálj or firkáljál	firkáljon	firkáljunk	firkáljatok	firkáljanak
		Def.	firkáljam	firkáld or firkáljad	firkálja	firkáljuk	firkáljátok	firkálják
		2nd-p. o.	firkáljalak	―
Infinitive	firkálni		firkálnom	firkálnod	firkálnia	firkálnunk	firkálnotok	firkálniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			firkálás	firkáló	firkált	firkálandó	firkálva	firkálhat

(With verbal prefixes):

firkál in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)