hasít

See also: hasit and has it

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *kaćɜ- (“break up, crack up, rip, tear”)[1] + -ít (causative suffix).[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɒʃiːt]
  • Hyphenation: ha‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

hasít

  1. (transitive) to cleave, split
    Middle-voice counterpart: hasad

Conjugation
conjugation of hasít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. hasítok hasítasz hasít hasítunk hasítotok hasítanak
Def. hasítom hasítod hasítja hasítjuk hasítjátok hasítják
2nd-p. o. hasítalak ―
Past Indef. hasítottam hasítottál hasított hasítottunk hasítottatok hasítottak
Def. hasítottam hasítottad hasította hasítottuk hasítottátok hasították
2nd-p. o. hasítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. hasítanék hasítanál hasítana hasítanánk hasítanátok hasítanának
Def. hasítanám hasítanád hasítaná hasítanánk
(or hasítanók)		 hasítanátok hasítanák
2nd-p. o. hasítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. hasítsak hasíts or
hasítsál		 hasítson hasítsunk hasítsatok hasítsanak
Def. hasítsam hasítsd or
hasítsad		 hasítsa hasítsuk hasítsátok hasítsák
2nd-p. o. hasítsalak ―
Infinitive hasítani hasítanom hasítanod hasítania hasítanunk hasítanotok hasítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
hasítás hasító hasított hasítandó hasítva hasíthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • áthasít
  • behasít
  • belehasít
  • elhasít
  • felhasít
  • fölhasít
  • kettéhasít
  • kihasít
  • lehasít
  • széthasít
  • végighasít

References
  1. Entry #1768 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. hasít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • hasít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.