intrikál

Hungarian

Etymology

From Latin intrīcō (“to entangle”), from tricae (“trifle”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈintrikaːl]
  • Hyphenation: int‧ri‧kál
  • Rhymes: -aːl

Verb

intrikál

  1. (intransitive) to intrigue, scheme, plot
    Synonyms: áskálódik, ármánykodik, cselt sző

Conjugation
conjugation of intrikál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. intrikálok intrikálsz intrikál intrikálunk intrikáltok intrikálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. intrikáltam intrikáltál intrikált intrikáltunk intrikáltatok intrikáltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. intrikálnék intrikálnál intrikálna intrikálnánk intrikálnátok intrikálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. intrikáljak intrikálj or
intrikáljál		 intrikáljon intrikáljunk intrikáljatok intrikáljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive intrikálni intrikálnom intrikálnod intrikálnia intrikálnunk intrikálnotok intrikálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
intrikálás intrikáló intrikált ― intrikálva intrikálhat

Further reading
  • intrikál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.