izgul

Hungarian

Etymology

From the izg- stem of izgat +‎ -ul. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈizɡul]
  • Hyphenation: iz‧gul
  • Rhymes: -ul

Verb

izgul

  1. (intransitive) to worry, fuss, fret, have butterflies in one's stomach, be nervous/anxious, sweat
    Synonyms: drukkol, szurkol, idegeskedik, nyugtalankodik

Conjugation
conjugation of izgul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. izgulok izgulsz izgul izgulunk izgultok izgulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. izgultam izgultál izgult izgultunk izgultatok izgultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. izgulnék izgulnál izgulna izgulnánk izgulnátok izgulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. izguljak izgulj or
izguljál		 izguljon izguljunk izguljatok izguljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive izgulni izgulnom izgulnod izgulnia izgulnunk izgulnotok izgulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
izgulás izguló izgult ― izgulva izgulhat

Derived terms
  • izgulás
  • izgulékony
  • izgulós

(With verbal prefixes):

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • izgul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.