jelel

Hungarian

Etymology

jel (“sign”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjɛlɛl]
  • Hyphenation: je‧lel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

jelel

  1. (transitive) to sign (to communicate using sign language)

Conjugation
conjugation of jelel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. jelelek jelelsz jelel jelelünk jeleltek jelelnek
Def. jelelem jeleled jeleli jeleljük jelelitek jelelik
2nd-p. o. jelellek ―
Past Indef. jeleltem jeleltél jelelt jeleltünk jeleltetek jeleltek
Def. jeleltem jelelted jelelte jeleltük jeleltétek jelelték
2nd-p. o. jeleltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. jelelnék jelelnél jelelne jelelnénk jelelnétek jelelnének
Def. jelelném jelelnéd jelelné jelelnénk
(or jelelnők)		 jelelnétek jelelnék
2nd-p. o. jelelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. jeleljek jelelj or
jeleljél		 jeleljen jeleljünk jeleljetek jeleljenek
Def. jeleljem jeleld or
jeleljed		 jelelje jeleljük jeleljétek jeleljék
2nd-p. o. jeleljelek ―
Infinitive jelelni jelelnem jelelned jelelnie jelelnünk jelelnetek jelelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
jelelés jelelő jelelt jelelendő jelelve jelelhet

Derived terms

Further reading
  • jelel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.