kérődzik

Hungarian

Etymology

Of debated origin: [1]

  1. From Proto-Finno-Ugric *kerɜ- (“to burp”) + -ődzik (frequentative-reflexive suffix).
  2. From a Turkic language. Compare Old Turkic *kew- ("to mumble, ruminate").

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːrøːd͡zːik]
  • Hyphenation: ké‧rő‧dzik
  • Rhymes: -øːd͡zːik

Verb

kérődzik

  1. (intransitive) to chew the cud, ruminate

Conjugation
conjugation of kérődzik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kérődzöm or
kérődzök		 kérődzöl kérődzik kérődzünk kérődztök kérődznek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kérődztem kérődztél kérődzött kérődztünk kérődztetek kérődztek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kérődznék kérődznél kérődzne kérődznénk kérődznétek kérődznének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kérőddzek  or
kérőddzem		 kérőddz or
kérőddzél		 kérőddzön kérőddzünk kérőddzetek kérőddzenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kérődzni kérődznöm kérődznöd kérődznie kérődznünk kérődznötök kérődzniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kérődzés kérődző kérődzött ― kérődzve kérődzhet

References
  1. kérődzik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kérődzik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.