késel

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːʃɛl]
  • Hyphenation: ké‧sel
  • Rhymes: -ɛl

Etymology 1

From the kés- stem of késik +‎ -el (personal suffix).

Verb

késel

  1. second-person singular indicative present indefinite of késik

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Verb

késel

  1. (usually transitive) to knife, to stab someone or occasionally something
    Synonyms: szúr, szurkál, döf, vág, megvág, vagdal
Conjugation
conjugation of késel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. késelek késelsz késel késelünk késeltek késelnek
Def. késelem késeled késeli késeljük késelitek késelik
2nd-p. o. késellek ―
Past Indef. késeltem késeltél késelt késeltünk késeltetek késeltek
Def. késeltem késelted késelte késeltük késeltétek késelték
2nd-p. o. késeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. késelnék késelnél késelne késelnénk késelnétek késelnének
Def. késelném késelnéd késelné késelnénk
(or késelnők)		 késelnétek késelnék
2nd-p. o. késelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. késeljek késelj or
késeljél		 késeljen késeljünk késeljetek késeljenek
Def. késeljem késeld or
késeljed		 késelje késeljük késeljétek késeljék
2nd-p. o. késeljelek ―
Infinitive késelni késelnem késelned késelnie késelnünk késelnetek késelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
késelés késelő késelt késelendő késelve késelhet
Derived terms
  • késelés

(With verbal prefixes):

  • megkésel

Further reading
  • késel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.