késleltet

Hungarian

Etymology

First attested in 1568. From the archaic késlel (“to hold up”) +‎ -tet (causative suffix)[1], from késik (“to be late”) +‎ -lel (verb-forming suffix, here for emphasis or expressing causative).[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːʃlɛltɛt]
  • Hyphenation: kés‧lel‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

késleltet

  1. (transitive) to delay, to hold up (cause to be delayed)

Conjugation
conjugation of késleltet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. késleltetek késleltetsz késleltet késleltetünk késleltettek késleltetnek
Def. késleltetem késlelteted késlelteti késleltetjük késleltetitek késleltetik
2nd-p. o. késleltetlek ―
Past Indef. késleltettem késleltettél késleltetett késleltettünk késleltettetek késleltettek
Def. késleltettem késleltetted késleltette késleltettük késleltettétek késleltették
2nd-p. o. késleltettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. késleltetnék késleltetnél késleltetne késleltetnénk késleltetnétek késleltetnének
Def. késleltetném késleltetnéd késleltetné késleltetnénk
(or késleltetnők)		 késleltetnétek késleltetnék
2nd-p. o. késleltetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. késleltessek késleltess or
késleltessél		 késleltessen késleltessünk késleltessetek késleltessenek
Def. késleltessem késleltesd or
késleltessed		 késleltesse késleltessük késleltessétek késleltessék
2nd-p. o. késleltesselek ―
Infinitive késleltetni késleltetnem késleltetned késleltetnie késleltetnünk késleltetnetek késleltetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
késleltetés késleltető késleltetett késleltetendő késleltetve késleltethet

Derived terms
  • késleltetés

References
  1. késlel in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.
  2. késleltet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • késleltet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.