kancsalít

Hungarian

Etymology

kancsal (“cross-eyed”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒnt͡ʃɒliːt]
  • Hyphenation: kan‧csa‧lít
  • Rhymes: -iːt

Verb

kancsalít

  1. (intransitive) to squint (to look with, or have eyes that are turned in different directions)
    Synonym: bandzsít

Conjugation
conjugation of kancsalít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kancsalítok kancsalítasz kancsalít kancsalítunk kancsalítotok kancsalítanak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kancsalítottam kancsalítottál kancsalított kancsalítottunk kancsalítottatok kancsalítottak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kancsalítanék kancsalítanál kancsalítana kancsalítanánk kancsalítanátok kancsalítanának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kancsalítsak kancsalíts or
kancsalítsál		 kancsalítson kancsalítsunk kancsalítsatok kancsalítsanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kancsalítani kancsalítanom kancsalítanod kancsalítania kancsalítanunk kancsalítanotok kancsalítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kancsalítás kancsalító kancsalított ― kancsalítva kancsalíthat

Derived terms
  • kancsalítás

Further reading
  • kancsalít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.