kiált

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -t (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkijaːlt]
  • Hyphenation: ki‧ált
  • Homophone: kiállt
  • Rhymes: -aːlt

Verb

kiált

  1. (transitive) to shout (to give a single shout)

Conjugation
conjugation of kiált
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiáltok kiáltasz kiált kiáltunk kiáltotok kiáltanak
Def. kiáltom kiáltod kiáltja kiáltjuk kiáltjátok kiáltják
2nd-p. o. kiáltalak ―
Past Indef. kiáltottam kiáltottál kiáltott kiáltottunk kiáltottatok kiáltottak
Def. kiáltottam kiáltottad kiáltotta kiáltottuk kiáltottátok kiáltották
2nd-p. o. kiáltottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kiáltanék kiáltanál kiáltana kiáltanánk kiáltanátok kiáltanának
Def. kiáltanám kiáltanád kiáltaná kiáltanánk
(or kiáltanók)		 kiáltanátok kiáltanák
2nd-p. o. kiáltanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiáltsak kiálts or
kiáltsál		 kiáltson kiáltsunk kiáltsatok kiáltsanak
Def. kiáltsam kiáltsd or
kiáltsad		 kiáltsa kiáltsuk kiáltsátok kiáltsák
2nd-p. o. kiáltsalak ―
Infinitive kiáltani kiáltanom kiáltanod kiáltania kiáltanunk kiáltanotok kiáltaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kiáltás kiáltó kiáltott kiáltandó kiáltva kiálthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átkiált
  • bekiált
  • belekiált
  • elkiált
  • előkiált
  • felkiált
  • hátrakiált
  • idekiált
  • kikiált
  • közbekiált
  • lekiált
  • megkiált
  • odakiált
  • rákiált
  • visszakiált
  • kiabál (“to keep shouting for some extended time”)

References
  1. kiált in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kiált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.