kivégez

Hungarian

Etymology

From ki- +‎ végez (“to do, perform; to finish”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiveːɡɛz]
  • Hyphenation: ki‧vé‧gez

Verb

kivégez

  1. (transitive) to execute (to kill as punishment for capital crimes)

Conjugation
conjugation of kivégez
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kivégzek kivégzel kivégez kivégzünk kivégeztek kivégeznek
Def. kivégzem kivégzed kivégzi kivégezzük kivégzitek kivégzik
2nd-p. o. kivégezlek ―
Past Indef. kivégeztem kivégeztél kivégzett kivégeztünk kivégeztetek kivégeztek
Def. kivégeztem kivégezted kivégezte kivégeztük kivégeztétek kivégezték
2nd-p. o. kivégeztelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kivégeznék kivégeznél kivégezne kivégeznénk kivégeznétek kivégeznének
Def. kivégezném kivégeznéd kivégezné kivégeznénk
(or kivégeznők)		 kivégeznétek kivégeznék
2nd-p. o. kivégeznélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kivégezzek kivégezz or
kivégezzél		 kivégezzen kivégezzünk kivégezzetek kivégezzenek
Def. kivégezzem kivégezd or
kivégezzed		 kivégezze kivégezzük kivégezzétek kivégezzék
2nd-p. o. kivégezzelek ―
Infinitive kivégezni kivégeznem kivégezned kivégeznie kivégeznünk kivégeznetek kivégezniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kivégzés kivégző kivégzett kivégzendő kivégezve kivégezhet

Derived terms
  • kivégezhető
  • kivégeztet
  • kivégzett
  • kivégzés
  • kivégző

Further reading
  • kivégez in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.