kockázik

Hungarian

Etymology

kocka +‎ -zik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkot͡skaːzik]
  • Hyphenation: koc‧ká‧zik
  • Rhymes: -aːzik

Verb

kockázik

  1. (intransitive) to throw dices, to play with dices

Conjugation
conjugation of kockázik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kockázom or
kockázok		 kockázol kockázik kockázunk kockáztok kockáznak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kockáztam kockáztál kockázott kockáztunk kockáztatok kockáztak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kockáznék kockáznál kockázna kockáznánk kockáznátok kockáznának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kockázzak  or
kockázzam		 kockázz or
kockázzál		 kockázzon kockázzunk kockázzatok kockázzanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kockázni kockáznom kockáznod kockáznia kockáznunk kockáznotok kockázniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kockázás kockázó kockázott ― kockázva kockázhat

Derived terms

Further reading
  • kockázik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.