konspirál

Hungarian

Etymology

From Latin cōnspīrō (“to agree, unite, plot”, literally “to breathe together”), from com- (“together”) [1] + spīrō (“to breathe”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkonʃpiraːl]
  • Hyphenation: kon‧spi‧rál
  • Rhymes: -aːl

Verb

konspirál

  1. (intransitive) to conspire, plot
    Synonym: összeesküszik

Conjugation
conjugation of konspirál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. konspirálok konspirálsz konspirál konspirálunk konspiráltok konspirálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. konspiráltam konspiráltál konspirált konspiráltunk konspiráltatok konspiráltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. konspirálnék konspirálnál konspirálna konspirálnánk konspirálnátok konspirálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. konspiráljak konspirálj or
konspiráljál		 konspiráljon konspiráljunk konspiráljatok konspiráljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive konspirálni konspirálnom konspirálnod konspirálnia konspirálnunk konspirálnotok konspirálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
konspirálás konspiráló konspirált ― konspirálva konspirálhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • konspirál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.