leránt

Hungarian

le- (“down”) +‎ ránt (“to pull”)

leránt

(transitive) to pull/tear something or someone off (to remove something or someone suddenly, with force, from a higher place (separative suffixes) to a lower place (lative suffixes))
A kutya lerántotta a takarót az ágyról a szőnyegre. ― The dog pulled the blanket off the bed to the carpet.

Az örvény lerántotta a csónakot a mélybe. ― The current pulled the boat down into the depths.
(transitive, figuratively) to lambaste, knock (to criticize harshly, usually with unfair severity)
Synonyms: megbírál, lehúz

conjugation of leránt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	lerántok	lerántasz	leránt	lerántunk	lerántotok	lerántanak
		Def.	lerántom	lerántod	lerántja	lerántjuk	lerántjátok	lerántják
		2nd-p. o.	lerántalak	―
	Past	Indef.	lerántottam	lerántottál	lerántott	lerántottunk	lerántottatok	lerántottak
		Def.	lerántottam	lerántottad	lerántotta	lerántottuk	lerántottátok	lerántották
		2nd-p. o.	lerántottalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	lerántanék	lerántanál	lerántana	lerántanánk	lerántanátok	lerántanának
		Def.	lerántanám	lerántanád	lerántaná	lerántanánk (or lerántanók)	lerántanátok	lerántanák
		2nd-p. o.	lerántanálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	lerántsak	leránts or lerántsál	lerántson	lerántsunk	lerántsatok	lerántsanak
		Def.	lerántsam	lerántsd or lerántsad	lerántsa	lerántsuk	lerántsátok	lerántsák
		2nd-p. o.	lerántsalak	―
Infinitive	lerántani		lerántanom	lerántanod	lerántania	lerántanunk	lerántanotok	lerántaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			lerántás	lerántó	lerántott	lerántandó	lerántva	leránthat

Expressions