mézel

See also: mezel

Hungarian

Etymology

méz (“honey”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːzɛl]
  • Hyphenation: mé‧zel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

mézel

  1. (intransitive) to gather honey
  2. (transitive, rare) to sweeten with honey

Conjugation
conjugation of mézel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. mézelek mézelsz mézel mézelünk mézeltek mézelnek
Def. mézelem mézeled mézeli mézeljük mézelitek mézelik
2nd-p. o. mézellek ―
Past Indef. mézeltem mézeltél mézelt mézeltünk mézeltetek mézeltek
Def. mézeltem mézelted mézelte mézeltük mézeltétek mézelték
2nd-p. o. mézeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. mézelnék mézelnél mézelne mézelnénk mézelnétek mézelnének
Def. mézelném mézelnéd mézelné mézelnénk
(or mézelnők)		 mézelnétek mézelnék
2nd-p. o. mézelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. mézeljek mézelj or
mézeljél		 mézeljen mézeljünk mézeljetek mézeljenek
Def. mézeljem mézeld or
mézeljed		 mézelje mézeljük mézeljétek mézeljék
2nd-p. o. mézeljelek ―
Infinitive mézelni mézelnem mézelned mézelnie mézelnünk mézelnetek mézelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
mézelés mézelő mézelt mézelendő mézelve mézelhet

Derived terms

Further reading
  • mézel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.