megfejt

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkfɛjt]
  • Hyphenation: meg‧fejt
  • Rhymes: -ɛjt

Etymology 1

meg- +‎ fejt

Verb

megfejt

  1. (transitive) to solve, to resolve (to find a solution to)
  2. (transitive) to decode, to decipher, to break, to crack (a code)
  3. (transitive) to find out, to unravel (a secret)
Conjugation
conjugation of megfejt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megfejtek megfejtesz megfejt megfejtünk megfejtetek megfejtenek
Def. megfejtem megfejted megfejti megfejtjük megfejtitek megfejtik
2nd-p. o. megfejtelek ―
Past Indef. megfejtettem megfejtettél megfejtett megfejtettünk megfejtettetek megfejtettek
Def. megfejtettem megfejtetted megfejtette megfejtettük megfejtettétek megfejtették
2nd-p. o. megfejtettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megfejtenék megfejtenél megfejtene megfejtenénk megfejtenétek megfejtenének
Def. megfejteném megfejtenéd megfejtené megfejtenénk
(or megfejtenők)		 megfejtenétek megfejtenék
2nd-p. o. megfejtenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megfejtsek megfejts or
megfejtsél		 megfejtsen megfejtsünk megfejtsetek megfejtsenek
Def. megfejtsem megfejtsd or
megfejtsed		 megfejtse megfejtsük megfejtsétek megfejtsék
2nd-p. o. megfejtselek ―
Infinitive megfejteni megfejtenem megfejtened megfejtenie megfejtenünk megfejtenetek megfejteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megfejtés megfejtő megfejtett megfejtendő megfejtve megfejthet
Derived terms
  • megfejtés

Etymology 2

megfej (“to milk”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

megfejt

  1. third-person singular indicative past indefinite of megfej

Participle

megfejt

  1. past participle of megfej
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megfejt megfejtek
accusative megfejtet megfejteket
dative megfejtnek megfejteknek
instrumental megfejttel megfejtekkel
causal-final megfejtért megfejtekért
translative megfejtté megfejtekké
terminative megfejtig megfejtekig
essive-formal megfejtként megfejtekként
essive-modal — —
inessive megfejtben megfejtekben
superessive megfejten megfejteken
adessive megfejtnél megfejteknél
illative megfejtbe megfejtekbe
sublative megfejtre megfejtekre
allative megfejthez megfejtekhez
elative megfejtből megfejtekből
delative megfejtről megfejtekről
ablative megfejttől megfejtektől
non-attributive
possessive - singular		 megfejté megfejteké
non-attributive
possessive - plural		 megfejtéi megfejtekéi

Further reading
  • (to decipher): megfejt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.