meghiúsul

Hungarian

Etymology

meg- +‎ hiúsul

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkhijuːʃul]
  • Hyphenation: meg‧hi‧ú‧sul
  • Rhymes: -ul

Verb

meghiúsul

  1. (intransitive) to fall through, come to nothing, end in smoke, go up in smoke, go up in flames, fall to the ground (of hope, plans, projects: to be cancelled or ruined)
    Synonyms: füstbe megy, lehetetlenné válik, semmivé válik, halomba dől, kútba esik, zátonyra fut

Conjugation
conjugation of meghiúsul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. meghiúsulok meghiúsulsz meghiúsul meghiúsulunk meghiúsultok meghiúsulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. meghiúsultam meghiúsultál meghiúsult meghiúsultunk meghiúsultatok meghiúsultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. meghiúsulnék meghiúsulnál meghiúsulna meghiúsulnánk meghiúsulnátok meghiúsulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. meghiúsuljak meghiúsulj or
meghiúsuljál		 meghiúsuljon meghiúsuljunk meghiúsuljatok meghiúsuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive meghiúsulni meghiúsulnom meghiúsulnod meghiúsulnia meghiúsulnunk meghiúsulnotok meghiúsulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
meghiúsulás meghiúsuló meghiúsult ― meghiúsulva meghiúsulhat

Further reading
  • meghiúsul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.