megnő

Hungarian

Etymology

meg- +‎ nő

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡnøː]
  • Hyphenation: meg‧nő

Verb

megnő

  1. (intransitive, of humans) to grow up
  2. (intransitive, of plants) to grow
  3. (intransitive, of influence) to increase

Conjugation
conjugation of megnő
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megnövök megnősz megnő megnövünk megnőtök megnőnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megnőttem megnőttél megnőtt megnőttünk megnőttetek megnőttek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megnőnék megnőnél megnőne megnőnénk megnőnétek megnőnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megnőjek megnőj or
megnőjél		 megnőjön megnőjünk megnőjetek megnőjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive megnőni megnőnöm megnőnöd megnőnie megnőnünk megnőnötök megnőniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megnövés megnövő megnőtt ― megnőve megnőhet

Further reading
  • megnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.