megtetszik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ tetszik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛktɛt͡sːik]
  • Hyphenation: meg‧tet‧szik
  • Rhymes: -ɛt͡sːik

Verb

megtetszik

  1. (intransitive) to become fond of someone or something, to be taken by someone, to fall for someone, to take a fancy to

Conjugation
conjugation of megtetszik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. megtetszem or
megtetszek		 megtetszel megtetszik megtetszünk megtetszetek megtetszenek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megtetszettem megtetszettél megtetszett megtetszettünk megtetszettetek megtetszettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. megtetszenék megtetszenél megtetszene megtetszenénk megtetszenétek megtetszenének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. megtetsszek or
megtetsszem or
megtessek or
megtessem		 megtetssz or
megtess or
megtetsszél or
megtessél		 megtetsszen or
megtetsszék or
megtessen or
megtessék		 megtetsszünk
or
megtessünk		 megtetsszetek
or
megtessetek		 megtetsszenek
or
megtessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive megtetszeni megtetszenem megtetszened megtetszenie megtetszenünk megtetszenetek megtetszeniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
megtetszés megtetsző megtetszett ― megtetszve megtetszhet

Further reading
  • megtetszik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.