meneszt

Hungarian

Etymology

First attested in 1787. From the men- stem of megy (“to go”) +‎ -eszt (causative suffix).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛnɛst]
  • Hyphenation: me‧neszt
  • Rhymes: -ɛst

Verb

meneszt

  1. (transitive) to send someone (usually a subordinate) somewhere to accomplish some task
    Synonyms: elküld, szalajt
  2. (transitive) to dismiss, fire, sack, get the axe (to discharge from a job or position)
    Synonyms: elbocsát, elküld, levált, kirúg

Conjugation
conjugation of meneszt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. menesztek menesztesz meneszt menesztünk menesztetek menesztenek
Def. menesztem meneszted meneszti menesztjük menesztitek menesztik
2nd-p. o. menesztelek ―
Past Indef. menesztettem menesztettél menesztett menesztettünk menesztettetek menesztettek
Def. menesztettem menesztetted menesztette menesztettük menesztettétek menesztették
2nd-p. o. menesztettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. menesztenék menesztenél menesztene menesztenénk menesztenétek menesztenének
Def. meneszteném menesztenéd menesztené menesztenénk
(or menesztenők)		 menesztenétek menesztenék
2nd-p. o. menesztenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. menesszek menessz or
menesszél		 menesszen menesszünk menesszetek menesszenek
Def. menesszem meneszd or
menesszed		 menessze menesszük menesszétek menesszék
2nd-p. o. menesszelek ―
Infinitive meneszteni menesztenem menesztened menesztenie menesztenünk menesztenetek meneszteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
menesztés menesztő menesztett menesztendő menesztve meneszthet

References
  1. megy in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).
  2. megy in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’), Second, revised and expanded edition, Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2021, →ISBN. (See also the PDF of its 1st edition.)

Further reading
  • meneszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.