rámutat

Hungarian

Etymology

rá- +‎ mutat

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈraːmutɒt]
  • Hyphenation: rá‧mu‧tat
  • Rhymes: -ɒt

Verb

rámutat

  1. (intransitive) to point (a finger at someone or something -ra/-re)
  2. (intransitive) to point out (a fact), to indicate

Conjugation
conjugation of rámutat
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rámutatok rámutatsz rámutat rámutatunk rámutattok rámutatnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. rámutattam rámutattál rámutatott rámutattunk rámutattatok rámutattak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rámutatnék rámutatnál rámutatna rámutatnánk rámutatnátok rámutatnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rámutassak rámutass or
rámutassál		 rámutasson rámutassunk rámutassatok rámutassanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive rámutatni rámutatnom rámutatnod rámutatnia rámutatnunk rámutatnotok rámutatniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
rámutatás rámutató rámutatott ― rámutatva rámutathat

Derived terms
  • rámutatás

Further reading
  • rámutat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.