rejt

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -t (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛjt]
  • Rhymes: -ɛjt

Verb

rejt

  1. (transitive) to hide
    Middle-voice counterpart: rejlik

Conjugation
conjugation of rejt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rejtek rejtesz rejt rejtünk rejtetek rejtenek
Def. rejtem rejted rejti rejtjük rejtitek rejtik
2nd-p. o. rejtelek ―
Past Indef. rejtettem rejtettél rejtett rejtettünk rejtettetek rejtettek
Def. rejtettem rejtetted rejtette rejtettük rejtettétek rejtették
2nd-p. o. rejtettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rejtenék rejtenél rejtene rejtenénk rejtenétek rejtenének
Def. rejteném rejtenéd rejtené rejtenénk
(or rejtenők)		 rejtenétek rejtenék
2nd-p. o. rejtenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rejtsek rejts or
rejtsél		 rejtsen rejtsünk rejtsetek rejtsenek
Def. rejtsem rejtsd or
rejtsed		 rejtse rejtsük rejtsétek rejtsék
2nd-p. o. rejtselek ―
Infinitive rejteni rejtenem rejtened rejtenie rejtenünk rejtenetek rejteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
rejtés rejtő rejtett rejtendő rejtve rejthet

Derived terms

(With verbal prefixes):

Compound words
Expressions

References
  1. rejt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • rejt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.