reszket

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ket.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛskɛt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: resz‧ket
  • Rhymes: -ɛt

Verb

reszket

  1. (intransitive) to quiver, to tremble, to flutter
    Synonyms: remeg, rázkódik, rezeg, reng

Conjugation
conjugation of reszket
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. reszketek reszketsz reszket reszketünk reszkettek reszketnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. reszkettem reszkettél reszketett reszkettünk reszkettetek reszkettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. reszketnék reszketnél reszketne reszketnénk reszketnétek reszketnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. reszkessek reszkess or
reszkessél		 reszkessen reszkessünk reszkessetek reszkessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive reszketni reszketnem reszketned reszketnie reszketnünk reszketnetek reszketniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
reszketés reszkető reszketett ― reszketve reszkethet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megreszket

References
  1. reszket in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • reszket in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.