robban

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -an (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrobːɒn]
  • Hyphenation: rob‧ban
  • Rhymes: -ɒn

Verb

robban

  1. (intransitive) to explode

Conjugation
conjugation of robban
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. robbanok robbansz robban robbanunk robbantok robbannak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. robbantam robbantál robbant robbantunk robbantatok robbantak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. robbannék robbannál robbanna robbannánk robbannátok robbannának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. robbanjak robbanj or
robbanjál		 robbanjon robbanjunk robbanjatok robbanjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive robbanni robbannom robbannod robbannia robbannunk robbannotok robbanniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
robbanás robbanó robbant ― robbanva robbanhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • berobban
  • felrobban
  • fölrobban
  • kirobban
  • szétrobban

References
  1. robban in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • robban in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.