süvegel

Hungarian

Etymology

süveg +‎ -el

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃyvɛɡɛl]
  • Hyphenation: sü‧ve‧gel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

süvegel

  1. (archaic) to greet someone with respect by taking off one's hat

Conjugation
conjugation of süvegel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. süvegelek süvegelsz süvegel süvegelünk süvegeltek süvegelnek
Def. süvegelem süvegeled süvegeli süvegeljük süvegelitek süvegelik
2nd-p. o. süvegellek ―
Past Indef. süvegeltem süvegeltél süvegelt süvegeltünk süvegeltetek süvegeltek
Def. süvegeltem süvegelted süvegelte süvegeltük süvegeltétek süvegelték
2nd-p. o. süvegeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. süvegelnék süvegelnél süvegelne süvegelnénk süvegelnétek süvegelnének
Def. süvegelném süvegelnéd süvegelné süvegelnénk
(or süvegelnők)		 süvegelnétek süvegelnék
2nd-p. o. süvegelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. süvegeljek süvegelj or
süvegeljél		 süvegeljen süvegeljünk süvegeljetek süvegeljenek
Def. süvegeljem süvegeld or
süvegeljed		 süvegelje süvegeljük süvegeljétek süvegeljék
2nd-p. o. süvegeljelek ―
Infinitive süvegelni süvegelnem süvegelned süvegelnie süvegelnünk süvegelnetek süvegelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
süvegelés süvegelő süvegelt süvegelendő süvegelve süvegelhet

Further reading
  • süvegel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.