sorsol

Hungarian

Etymology

sors (“fate”) +‎ -ol (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃorʃol]
  • Hyphenation: sor‧sol
  • Rhymes: -ol

Verb

sorsol

  1. (transitive) to draw (to randomly choose, such as for the purpose of awarding a prize)

Conjugation
conjugation of sorsol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. sorsolok sorsolsz sorsol sorsolunk sorsoltok sorsolnak
Def. sorsolom sorsolod sorsolja sorsoljuk sorsoljátok sorsolják
2nd-p. o. sorsollak ―
Past Indef. sorsoltam sorsoltál sorsolt sorsoltunk sorsoltatok sorsoltak
Def. sorsoltam sorsoltad sorsolta sorsoltuk sorsoltátok sorsolták
2nd-p. o. sorsoltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. sorsolnék sorsolnál sorsolna sorsolnánk sorsolnátok sorsolnának
Def. sorsolnám sorsolnád sorsolná sorsolnánk sorsolnátok sorsolnák
2nd-p. o. sorsolnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. sorsoljak sorsolj or
sorsoljál		 sorsoljon sorsoljunk sorsoljatok sorsoljanak
Def. sorsoljam sorsold or
sorsoljad		 sorsolja sorsoljuk sorsoljátok sorsolják
2nd-p. o. sorsoljalak ―
Infinitive sorsolni sorsolnom sorsolnod sorsolnia sorsolnunk sorsolnotok sorsolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
sorsolás sorsoló sorsolt sorsolandó sorsolva sorsolhat
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.