székel

See also: szekel

Hungarian

Etymology

szék (“chair”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈseːkɛl]
  • Hyphenation: szé‧kel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

székel

  1. (intransitive, formal) to reside, dwell
    A kormány a fővárosban székel. ― The government resides in the capital.
  2. (intransitive, medicine) to defecate

Conjugation
conjugation of székel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. székelek székelsz székel székelünk székeltek székelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. székeltem székeltél székelt székeltünk székeltetek székeltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. székelnék székelnél székelne székelnénk székelnétek székelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. székeljek székelj or
székeljél		 székeljen székeljünk székeljetek székeljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive székelni székelnem székelned székelnie székelnünk székelnetek székelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
székelés székelő székelt ― székelve székelhet

Derived terms
  • székelés

Further reading
  • székel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.