szólal

Hungarian

Etymology

szól +‎ -al

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsoːlɒl]
  • Hyphenation: szó‧lal
  • Rhymes: -ɒl

Verb

szólal

  1. (intransitive) to speak, say

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation
conjugation of szólal
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szólalok szólalsz szólal szólalunk szólaltok szólalnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. szólaltam szólaltál szólalt szólaltunk szólaltatok szólaltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szólalnék szólalnál szólalna szólalnánk szólalnátok szólalnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szólaljak szólalj or
szólaljál		 szólaljon szólaljunk szólaljatok szólaljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive szólalni szólalnom szólalnod szólalnia szólalnunk szólalnotok szólalniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szólalás szólaló szólalt ― szólalva szólalhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

Further reading
  • szólal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.