szögletű

Hungarian

Etymology

szöglet (corner) + (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsøɡlɛtyː]
  • Hyphenation: szög‧le‧tű

Adjective

szögletű (not comparable)

  1. cornered, having corners
    háromszögletűthree-cornered

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szögletű szögletűek
accusative szögletűt szögletűeket
dative szögletűnek szögletűeknek
instrumental szögletűvel szögletűekkel
causal-final szögletűért szögletűekért
translative szögletűvé szögletűekké
terminative szögletűig szögletűekig
essive-formal szögletűként szögletűekként
essive-modal
inessive szögletűben szögletűekben
superessive szögletűn szögletűeken
adessive szögletűnél szögletűeknél
illative szögletűbe szögletűekbe
sublative szögletűre szögletűekre
allative szögletűhöz szögletűekhez
elative szögletűből szögletűekből
delative szögletűről szögletűekről
ablative szögletűtől szögletűektől

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.