szalutál

Hungarian

Etymology

From German salutieren, from Latin salutare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɒlutaːl]
  • Hyphenation: sza‧lu‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

szalutál

  1. (intransitive) to salute
    Synonym: tiszteleg

Conjugation
conjugation of szalutál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szalutálok szalutálsz szalutál szalutálunk szalutáltok szalutálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. szalutáltam szalutáltál szalutált szalutáltunk szalutáltatok szalutáltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szalutálnék szalutálnál szalutálna szalutálnánk szalutálnátok szalutálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szalutáljak szalutálj or
szalutáljál		 szalutáljon szalutáljunk szalutáljatok szalutáljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive szalutálni szalutálnom szalutálnod szalutálnia szalutálnunk szalutálnotok szalutálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szalutálás szalutáló szalutált ― szalutálva szalutálhat

Derived terms
  • szalutálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • szalutál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.