szeletel

Hungarian

Etymology

szelet (“slice”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛlɛtɛl]
  • Hyphenation: sze‧le‧tel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

szeletel

  1. (transitive) to slice (to cut into slices)

Conjugation
conjugation of szeletel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szeletelek szeletelsz szeletel szeletelünk szeleteltek szeletelnek
Def. szeletelem szeleteled szeleteli szeleteljük szeletelitek szeletelik
2nd-p. o. szeletellek ―
Past Indef. szeleteltem szeleteltél szeletelt szeleteltünk szeleteltetek szeleteltek
Def. szeleteltem szeletelted szeletelte szeleteltük szeleteltétek szeletelték
2nd-p. o. szeleteltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szeletelnék szeletelnél szeletelne szeletelnénk szeletelnétek szeletelnének
Def. szeletelném szeletelnéd szeletelné szeletelnénk
(or szeletelnők)		 szeletelnétek szeletelnék
2nd-p. o. szeletelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szeleteljek szeletelj or
szeleteljél		 szeleteljen szeleteljünk szeleteljetek szeleteljenek
Def. szeleteljem szeleteld or
szeleteljed		 szeletelje szeleteljük szeleteljétek szeleteljék
2nd-p. o. szeleteljelek ―
Infinitive szeletelni szeletelnem szeletelned szeletelnie szeletelnünk szeletelnetek szeletelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szeletelés szeletelő szeletelt szeletelendő szeletelve szeletelhet

Derived terms
  • szeletelés

(With verbal prefixes):

  • felszeletel

Further reading
  • szeletel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.