tanúsít

Hungarian

Etymology

tanú +‎ -sít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒnuːʃiːt]
  • Hyphenation: ta‧nú‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

tanúsít

  1. (transitive) to certify, to attest

Conjugation
conjugation of tanúsít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tanúsítok tanúsítasz tanúsít tanúsítunk tanúsítotok tanúsítanak
Def. tanúsítom tanúsítod tanúsítja tanúsítjuk tanúsítjátok tanúsítják
2nd-p. o. tanúsítalak ―
Past Indef. tanúsítottam tanúsítottál tanúsított tanúsítottunk tanúsítottatok tanúsítottak
Def. tanúsítottam tanúsítottad tanúsította tanúsítottuk tanúsítottátok tanúsították
2nd-p. o. tanúsítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tanúsítanék tanúsítanál tanúsítana tanúsítanánk tanúsítanátok tanúsítanának
Def. tanúsítanám tanúsítanád tanúsítaná tanúsítanánk
(or tanúsítanók)		 tanúsítanátok tanúsítanák
2nd-p. o. tanúsítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. tanúsítsak tanúsíts or
tanúsítsál		 tanúsítson tanúsítsunk tanúsítsatok tanúsítsanak
Def. tanúsítsam tanúsítsd or
tanúsítsad		 tanúsítsa tanúsítsuk tanúsítsátok tanúsítsák
2nd-p. o. tanúsítsalak ―
Infinitive tanúsítani tanúsítanom tanúsítanod tanúsítania tanúsítanunk tanúsítanotok tanúsítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
tanúsítás tanúsító tanúsított tanúsítandó tanúsítva tanúsíthat

Derived terms

Further reading
  • tanúsít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.