vágyakozik

Hungarian

Etymology

vágyik +‎ -akozik[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvaːɟɒkozik]
  • Hyphenation: vá‧gya‧ko‧zik
  • Rhymes: -ozik

Verb

vágyakozik

  1. (intransitive) to desire somebody or something (-ra/-re)
  2. (intransitive) to long to be somewhere
  3. (intransitive) to yearn for somebody or something (után)

Conjugation
conjugation of vágyakozik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vágyakozom or
vágyakozok		 vágyakozol vágyakozik vágyakozunk vágyakoztok vágyakoznak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vágyakoztam vágyakoztál vágyakozott vágyakoztunk vágyakoztatok vágyakoztak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vágyakoznék vágyakoznál vágyakozna vágyakoznánk vágyakoznátok vágyakoznának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vágyakozzak  or
vágyakozzam		 vágyakozz or
vágyakozzál		 vágyakozzon or
vágyakozzék		 vágyakozzunk vágyakozzatok vágyakozzanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive vágyakozni vágyakoznom vágyakoznod vágyakoznia vágyakoznunk vágyakoznotok vágyakozniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vágyakozás vágyakozó vágyakozott ― vágyakozva vágyakozhat

References
  1. vágyakozik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • vágyakozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.