vél

See also: vel, -vel, vēl, vėl, veļ, and vęl

Franco-Provençal

Noun

vél m

  1. calf (young cattle)

Hungarian

Etymology

Might be akin to a Permic word (*wele-), compare Komi-Permyak велавны (velavny) and Udmurt валаны (valany).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːl]
  • Hyphenation: vél
  • Rhymes: -eːl

Verb

vél

  1. (transitive, archaic or formal) To opine, think, believe, guess.

Conjugation
conjugation of vél
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vélek vélsz vél vélünk véltek vélnek
Def. vélem véled véli véljük vélitek vélik
2nd-p. o. véllek ―
Past Indef. véltem véltél vélt véltünk véltetek véltek
Def. véltem vélted vélte véltük véltétek vélték
2nd-p. o. véltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vélnék vélnél vélne vélnénk vélnétek vélnének
Def. vélném vélnéd vélné vélnénk
(or vélnők)		 vélnétek vélnék
2nd-p. o. vélnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. véljek vélj or
véljél		 véljen véljünk véljetek véljenek
Def. véljem véld or
véljed		 vélje véljük véljétek véljék
2nd-p. o. véljelek ―
Infinitive vélni vélnem vélned vélnie vélnünk vélnetek vélniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vélés vélő vélt vélendő vélve vélhet

Derived terms

Further reading
  • vél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Icelandic

Etymology

From Old Norse vél, from Proto-Germanic *wīlą (“craft, deceit”), from Proto-Indo-European *wey- (“to turn, bend”); cognate with English wile.

Pronunciation
  • IPA(key): /vjɛːl/
    Rhymes: -ɛːl

Noun

vél f (genitive singular vélar, nominative plural vélar)

  1. machine
  2. motor, engine

Declension
declension of vél
f-s1 singular plural
indefinite definite indefinite definite
nominative vél vélin vélar vélarnar
accusative vél vélina vélar vélarnar
dative vél vélinni vélum vélunum
genitive vélar vélarinnar véla vélanna

Derived terms

Old Norse

Alternative forms

Etymology

From Proto-Norse *ᚹᛖᛚᚨ (*wela), from Proto-Germanic *wīlą (“craft, deceit”), from Proto-Indo-European *wey- (“to turn, bend”). Cognate with Old English wīl.

Noun

vél f (genitive vélar)

  1. an artifice, a craft, a device
  2. an engine, a machine
  3. a trick, a device, a fraud; a wile

Descendants
  • Icelandic: vél
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.