vés

See also: -ves, VES, ves, veś, veš, and vês

Catalan

Verb

vés

  1. second-person singular imperative form of anar

French

Noun

vés m

  1. plural of vé

Galician

Pronunciation
  • IPA(key): /bɛs/

Verb

vés

  1. second-person singular present indicative of vir

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *wäŋćɜ (“knife; cut”). Cognates include Finnish veitsi.[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːʃ]
  • Audio(file)
  • Rhymes: -eːʃ

Verb

vés

  1. (transitive) to chisel, carve
  2. (transitive, figuratively) to remember (to impress on one's mind or heart)
    Vésd az eszedbe a szavamat! ― Mark my words!
  3. (transitive, colloquial, humorous) to write

Conjugation
conjugation of vés
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vések vésel vés vésünk véstek vésnek
Def. vésem vésed vési véssük vésitek vésik
2nd-p. o. véslek ―
Past Indef. véstem véstél vésett véstünk véstetek véstek
Def. véstem vésted véste véstük véstétek vésték
2nd-p. o. véstelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vésnék vésnél vésne vésnénk vésnétek vésnének
Def. vésném vésnéd vésné vésnénk
(or vésnők)		 vésnétek vésnék
2nd-p. o. vésnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. véssek véss or
véssél		 véssen véssünk véssetek véssenek
Def. véssem vésd or
véssed		 vésse véssük véssétek véssék
2nd-p. o. vésselek ―
Infinitive vésni vésnem vésned vésnie vésnünk vésnetek vésniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
vésés véső vésett vésendő vésve véshet

Derived terms
  • vésés
  • véset

(With verbal prefixes):

  • bevés
  • belevés
  • felvés
  • kivés
  • körülvés
  • levés
  • megvés
  • odavés
  • rávés
  • utánvés

References
  1. Entry #1132 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. vés in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • vés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Kabuverdianu

Etymology

From Portuguese vez.

Noun

vés

  1. times (multiply)
  2. turn (in a game)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.