zenél

Hungarian

Etymology

zene (“music”) +‎ -l (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈzɛneːl]
  • Hyphenation: ze‧nél
  • Rhymes: -eːl

Verb

zenél

  1. (intransitive) to make/play music (to play on a musical instrument)
  2. (transitive) to play a piece on a musical instrument

Conjugation
conjugation of zenél
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. zenélek zenélsz zenél zenélünk zenéltek zenélnek
Def. zenélem zenéled zenéli zenéljük zenélitek zenélik
2nd-p. o. zenéllek ―
Past Indef. zenéltem zenéltél zenélt zenéltünk zenéltetek zenéltek
Def. zenéltem zenélted zenélte zenéltük zenéltétek zenélték
2nd-p. o. zenéltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. zenélnék zenélnél zenélne zenélnénk zenélnétek zenélnének
Def. zenélném zenélnéd zenélné zenélnénk
(or zenélnők)		 zenélnétek zenélnék
2nd-p. o. zenélnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. zenéljek zenélj or
zenéljél		 zenéljen zenéljünk zenéljetek zenéljenek
Def. zenéljem zenéld or
zenéljed		 zenélje zenéljük zenéljétek zenéljék
2nd-p. o. zenéljelek ―
Infinitive zenélni zenélnem zenélned zenélnie zenélnünk zenélnetek zenélniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
zenélés zenélő zenélt zenélendő zenélve zenélhet

Synonyms

Derived terms
  • zenélés
  • zenélget
  • zenéltet

(With verbal prefixes):

  • átzenél
  • elzenél
  • végigzenél

Further reading
  • zenél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.