beír

See also: beir

Hungarian

Etymology

be- +‎ ír

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛjiːr]
  • Hyphenation: be‧ír
  • Rhymes: -iːr

Verb

beír

  1. (transitive) to write in
  2. (geometry) to inscribe
  3. (computing) to enter (data, information)

Conjugation
conjugation of beír
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. beírok beírsz beír beírunk beírtok beírnak
Def. beírom beírod beírja beírjuk beírjátok beírják
2nd-p. o. beírlak ―
Past Indef. beírtam beírtál beírt beírtunk beírtatok beírtak
Def. beírtam beírtad beírta beírtuk beírtátok beírták
2nd-p. o. beírtalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. beírnék beírnál beírna beírnánk beírnátok beírnának
Def. beírnám beírnád beírná beírnánk
(or beírnók)		 beírnátok beírnák
2nd-p. o. beírnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. beírjak beírj or
beírjál		 beírjon beírjunk beírjatok beírjanak
Def. beírjam beírd or
beírjad		 beírja beírjuk beírjátok beírják
2nd-p. o. beírjalak ―
Infinitive beírni beírnom beírnod beírnia beírnunk beírnotok beírniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
beírás beíró beírt beírandó beírva beírhat

Derived terms

Further reading
  • beír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • beír in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.