egybekel

Hungarian

Etymology

egybe- +‎ kel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟbɛkɛl]
  • Hyphenation: egy‧be‧kel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

egybekel

  1. (intransitive, literary) to marry
    Synonyms: összeházasodik, házasságot köt

Conjugation
conjugation of egybekel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. egybekelek egybekelsz egybekel egybekelünk egybekeltek egybekelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. egybekeltem egybekeltél egybekelt egybekeltünk egybekeltetek egybekeltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. egybekelnék egybekelnél egybekelne egybekelnénk egybekelnétek egybekelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. egybekeljek egybekelj or
egybekeljél		 egybekeljen egybekeljünk egybekeljetek egybekeljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive egybekelni egybekelnem egybekelned egybekelnie egybekelnünk egybekelnetek egybekelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
egybekelés egybekelő egybekelt ― egybekelve egybekelhet

Derived terms
  • egybekelés

See also

Further reading
  • egybekel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egybekel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.