gyorsít

Hungarian

Etymology

gyors (“fast”) +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɟorʃiːt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: gyor‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

gyorsít

  1. (transitive) to accelerate (to cause to move faster)
  2. (intransitive, ergative) to go, drive faster

Conjugation
conjugation of gyorsít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. gyorsítok gyorsítasz gyorsít gyorsítunk gyorsítotok gyorsítanak
Def. gyorsítom gyorsítod gyorsítja gyorsítjuk gyorsítjátok gyorsítják
2nd-p. o. gyorsítalak ―
Past Indef. gyorsítottam gyorsítottál gyorsított gyorsítottunk gyorsítottatok gyorsítottak
Def. gyorsítottam gyorsítottad gyorsította gyorsítottuk gyorsítottátok gyorsították
2nd-p. o. gyorsítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. gyorsítanék gyorsítanál gyorsítana gyorsítanánk gyorsítanátok gyorsítanának
Def. gyorsítanám gyorsítanád gyorsítaná gyorsítanánk
(or gyorsítanók)		 gyorsítanátok gyorsítanák
2nd-p. o. gyorsítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. gyorsítsak gyorsíts or
gyorsítsál		 gyorsítson gyorsítsunk gyorsítsatok gyorsítsanak
Def. gyorsítsam gyorsítsd or
gyorsítsad		 gyorsítsa gyorsítsuk gyorsítsátok gyorsítsák
2nd-p. o. gyorsítsalak ―
Infinitive gyorsítani gyorsítanom gyorsítanod gyorsítania gyorsítanunk gyorsítanotok gyorsítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
gyorsítás gyorsító gyorsított gyorsítandó gyorsítva gyorsíthat

Derived terms
  • gyorsítás

(With verbal prefixes):

Further reading
  • gyorsít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.