helyesbít

Hungarian

Etymology

helyes (“correct”) +‎ -b (comparative suffix) + -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛjɛʒbiːt]
  • Hyphenation: he‧lyes‧bít
  • Rhymes: -iːt

Verb

helyesbít

  1. (transitive, intransitive, literary) to correct (of speech or writing: to make something that was not valid become right)
    Synonyms: helyrehoz, helyreigazít, kiigazít, kijavít, korrigál, módosít

Conjugation
conjugation of helyesbít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. helyesbítek helyesbítesz helyesbít helyesbítünk helyesbítetek helyesbítenek
Def. helyesbítem helyesbíted helyesbíti helyesbítjük helyesbítitek helyesbítik
2nd-p. o. helyesbítelek ―
Past Indef. helyesbítettem helyesbítettél helyesbített helyesbítettünk helyesbítettetek helyesbítettek
Def. helyesbítettem helyesbítetted helyesbítette helyesbítettük helyesbítettétek helyesbítették
2nd-p. o. helyesbítettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. helyesbítenék helyesbítenél helyesbítene helyesbítenénk helyesbítenétek helyesbítenének
Def. helyesbíteném helyesbítenéd helyesbítené helyesbítenénk
(or helyesbítenők)		 helyesbítenétek helyesbítenék
2nd-p. o. helyesbítenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. helyesbítsek helyesbíts or
helyesbítsél		 helyesbítsen helyesbítsünk helyesbítsetek helyesbítsenek
Def. helyesbítsem helyesbítsd or
helyesbítsed		 helyesbítse helyesbítsük helyesbítsétek helyesbítsék
2nd-p. o. helyesbítselek ―
Infinitive helyesbíteni helyesbítenem helyesbítened helyesbítenie helyesbítenünk helyesbítenetek helyesbíteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
helyesbítés helyesbítő helyesbített helyesbítendő helyesbítve helyesbíthet

Derived terms
  • helyesbítés
  • helyesbíthető
  • helyesbíttet

See also
  • Appendix:Hungarian words with ly

Further reading
  • helyesbít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.