henyél

Hungarian

Etymology

From Slovak hniť (“to rot, idle”) + -l (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛɲeːl]
  • Hyphenation: he‧nyél
  • Rhymes: -eːl

Verb

henyél

  1. (intransitive) to idle, laze

Conjugation
conjugation of henyél
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. henyélek henyélsz henyél henyélünk henyéltek henyélnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. henyéltem henyéltél henyélt henyéltünk henyéltetek henyéltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. henyélnék henyélnél henyélne henyélnénk henyélnétek henyélnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. henyéljek henyélj or
henyéljél		 henyéljen henyéljünk henyéljetek henyéljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive henyélni henyélnem henyélned henyélnie henyélnünk henyélnetek henyélniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
henyélés henyélő henyélt ― henyélve henyélhet

Derived terms

References
  1. henyél in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • henyél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.