indukál

Hungarian

Etymology

From German induzieren, from Latin inducere.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈindukaːl]
  • Hyphenation: in‧du‧kál
  • Rhymes: -aːl

Verb

indukál

  1. (transitive) to induce (to cause, bring about, lead to)
    Synonym: előidéz
  2. (transitive, logic) to induce (to infer by induction)
    Synonym: következtet
  3. (transitive, physics) to induce (to produce electric current by a physical process of induction)
    Synonym: gerjeszt

Conjugation
conjugation of indukál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. indukálok indukálsz indukál indukálunk indukáltok indukálnak
Def. indukálom indukálod indukálja indukáljuk indukáljátok indukálják
2nd-p. o. indukállak ―
Past Indef. indukáltam indukáltál indukált indukáltunk indukáltatok indukáltak
Def. indukáltam indukáltad indukálta indukáltuk indukáltátok indukálták
2nd-p. o. indukáltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. indukálnék indukálnál indukálna indukálnánk indukálnátok indukálnának
Def. indukálnám indukálnád indukálná indukálnánk
(or indukálnók)		 indukálnátok indukálnák
2nd-p. o. indukálnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. indukáljak indukálj or
indukáljál		 indukáljon indukáljunk indukáljatok indukáljanak
Def. indukáljam indukáld or
indukáljad		 indukálja indukáljuk indukáljátok indukálják
2nd-p. o. indukáljalak ―
Infinitive indukálni indukálnom indukálnod indukálnia indukálnunk indukálnotok indukálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
indukálás indukáló indukált indukálandó indukálva indukálhat

Derived terms
  • indukálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • indukál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.