jelenít

Hungarian

Etymology

jelen (“present”, adjective) +‎ -ít (causative verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjɛlɛniːt]
  • Hyphenation: je‧le‧nít
  • Rhymes: -iːt

Verb

jelenít

  1. (transitive, archaic, rare) to display, represent, bring someone or something to the present (to make someone or something appear to the observer or listener as if it were really present and happening in the present tense)

Usage notes

This form only occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation
conjugation of jelenít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. jelenítek jelenítesz jelenít jelenítünk jelenítetek jelenítenek
Def. jelenítem jeleníted jeleníti jelenítjük jelenítitek jelenítik
2nd-p. o. jelenítelek ―
Past Indef. jelenítettem jelenítettél jelenített jelenítettünk jelenítettetek jelenítettek
Def. jelenítettem jelenítetted jelenítette jelenítettük jelenítettétek jelenítették
2nd-p. o. jelenítettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. jelenítenék jelenítenél jelenítene jelenítenénk jelenítenétek jelenítenének
Def. jeleníteném jelenítenéd jelenítené jelenítenénk
(or jelenítenők)		 jelenítenétek jelenítenék
2nd-p. o. jelenítenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. jelenítsek jeleníts or
jelenítsél		 jelenítsen jelenítsünk jelenítsetek jelenítsenek
Def. jelenítsem jelenítsd or
jelenítsed		 jelenítse jelenítsük jelenítsétek jelenítsék
2nd-p. o. jelenítselek ―
Infinitive jeleníteni jelenítenem jelenítened jelenítenie jelenítenünk jelenítenetek jeleníteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
jelenítés jelenítő jelenített jelenítendő jelenítve jeleníthet

Derived terms

Further reading
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.