kérkedik

Hungarian

Etymology

kér +‎ -kedik[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːrkɛdik]
  • Hyphenation: kér‧ke‧dik
  • Rhymes: -ɛdik

Verb

kérkedik

  1. (intransitive, literary, derogatory) to boast, brag, show off (to talk or write of oneself with a loud pride)
    Synonyms: dicsekszik, büszkélkedik, henceg, nagyzol, hivalkodik, felvág

Conjugation
conjugation of kérkedik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kérkedem or
kérkedek		 kérkedsz kérkedik kérkedünk kérkedtek kérkednek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kérkedtem kérkedtél kérkedett kérkedtünk kérkedtetek kérkedtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kérkednék kérkednél kérkedne kérkednénk kérkednétek kérkednének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kérkedjek  or
kérkedjem		 kérkedj or
kérkedjél		 kérkedjen kérkedjünk kérkedjetek kérkedjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kérkedni kérkednem kérkedned kérkednie kérkednünk kérkednetek kérkedniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kérkedés kérkedő kérkedett ― kérkedve kérkedhet

Derived terms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • kérkedik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.