kínoz

Hungarian

Etymology

kín (“pain, suffering”) +‎ -oz (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiːnoz]
  • Hyphenation: kí‧noz
  • Rhymes: -oz

Verb

kínoz

  1. (transitive) to torture

Conjugation
conjugation of kínoz
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kínzok or
kínozok		 kínzol or
kínozol		 kínoz kínzunk or
kínozunk		 kínoztok kínoznak
Def. kínzom or
kínozom		 kínzod or
kínozod		 kínozza kínozzuk kínozzátok kínozzák
2nd-p. o. kínozlak ―
Past Indef. kínoztam kínoztál kínzott kínoztunk kínoztatok kínoztak
Def. kínoztam kínoztad kínozta kínoztuk kínoztátok kínozták
2nd-p. o. kínoztalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kínoznék kínoznál kínozna kínoznánk kínoznátok kínoznának
Def. kínoznám kínoznád kínozná kínoznánk
(or kínoznók)		 kínoznátok kínoznák
2nd-p. o. kínoználak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kínozzak kínozz or
kínozzál		 kínozzon kínozzunk kínozzatok kínozzanak
Def. kínozzam kínozd or
kínozzad		 kínozza kínozzuk kínozzátok kínozzák
2nd-p. o. kínozzalak ―
Infinitive kínozni kínoznom kínoznod kínoznia kínoznunk kínoznotok kínozniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kínzás kínzó or kínozó kínzott kínzandó or kínozandó kínozva kínozhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • agyonkínoz
  • elkínoz
  • megkínoz

Further reading
  • kínoz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.