kísért

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʃeːrt], [ˈkiːʃeːrt]
  • Hyphenation: kí‧sért
  • Rhymes: -eːrt

Etymology 1

kísér (“to accompany”, [obsolete] “to follow, track, pursue”) +‎ -t (causative or instantaneous suffix).[1] Its meaning probably developed from the obsolete meaning of kísér by narrowing its meaning “to lead, guide”, then “to misguide, seduce, tempt”.[2]

Verb

kísért

  1. (transitive) to tempt (e.g. fate/fortune or someone to do wrong)
  2. (transitive) to haunt (of a ghost or an outdated idea)
Conjugation
conjugation of kísért
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértek kísértesz kísért kísértünk kísértetek kísértenek
Def. kísértem kísérted kísérti kísértjük kísértitek kísértik
2nd-p. o. kísértelek ―
Past Indef. kísértettem kísértettél kísértett kísértettünk kísértettetek kísértettek
Def. kísértettem kísértetted kísértette kísértettük kísértettétek kísértették
2nd-p. o. kísértettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kísértenék kísértenél kísértene kísértenénk kísértenétek kísértenének
Def. kísérteném kísértenéd kísértené kísértenénk
(or kísértenők)		 kísértenétek kísértenék
2nd-p. o. kísértenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kísértsek kísérts or
kísértsél		 kísértsen kísértsünk kísértsetek kísértsenek
Def. kísértsem kísértsd or
kísértsed		 kísértse kísértsük kísértsétek kísértsék
2nd-p. o. kísértselek ―
Infinitive kísérteni kísértenem kísértened kísértenie kísértenünk kísértenetek kísérteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kísértés kísértő kísértett kísértendő kísértve kísérthet
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkísért

Etymology 2

kísér (“to accompany”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

kísért

  1. third-person singular indicative past indefinite of kísér
Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

  • kísért (…) el, el … kísért ― elkísért ― elkísér
  • kísért (…) haza, haza … kísért ― hazakísért ― hazakísér
  • kísért (…) ki, ki … kísért ― kikísért ― kikísér
  • and some more, see its derivatives with verbal prefixes.

Participle

kísért

  1. past participle of kísér
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísért kísértek
accusative kísértet kísérteket
dative kísértnek kísérteknek
instrumental kísérttel kísértekkel
causal-final kísértért kísértekért
translative kísértté kísértekké
terminative kísértig kísértekig
essive-formal kísértként kísértekként
essive-modal — —
inessive kísértben kísértekben
superessive kísérten kísérteken
adessive kísértnél kísérteknél
illative kísértbe kísértekbe
sublative kísértre kísértekre
allative kísérthez kísértekhez
elative kísértből kísértekből
delative kísértről kísértekről
ablative kísérttől kísértektől
non-attributive
possessive - singular		 kísérté kísérteké
non-attributive
possessive - plural		 kísértéi kísértekéi

References
  1. kísért in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. Benkő, Loránd, ed. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (“The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language”). Budapest: Akadémiai, 1967–1984. →ISBN. Vol. 1: A–Gy (1967), vol. 2: H–O (1970), vol. 3: Ö–Zs (1976), vol. 4: index (1984).

Further reading
  • (to tempt; to haunt): kísért in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.