kiderül

Hungarian

Etymology

ki- +‎ derül

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkidɛryl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ki‧de‧rül
  • Rhymes: -yl

Verb

kiderül

  1. (intransitive) to turn out (to become apparent or known)
  2. (intransitive, of weather) to clear up

Conjugation
conjugation of kiderül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiderülök kiderülsz kiderül kiderülünk kiderültök kiderülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kiderültem kiderültél kiderült kiderültünk kiderültetek kiderültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kiderülnék kiderülnél kiderülne kiderülnénk kiderülnétek kiderülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiderüljek kiderülj or
kiderüljél		 kiderüljön kiderüljünk kiderüljetek kiderüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kiderülni kiderülnöm kiderülnöd kiderülnie kiderülnünk kiderülnötök kiderülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kiderülés kiderülő kiderült ― kiderülve kiderülhet

Derived terms
  • kiderülés

Further reading
  • kiderül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.