lüktet

See also: luktet

Hungarian

Etymology

From the lük variant of the verb lök (“to push”) +‎ -tet.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlyktɛt]
  • Hyphenation: lük‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

lüktet

  1. (intransitive) to throb
    Synonym: pulzál

Conjugation
conjugation of lüktet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. lüktetek lüktetsz lüktet lüktetünk lüktettek lüktetnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. lüktettem lüktettél lüktetett lüktettünk lüktettetek lüktettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. lüktetnék lüktetnél lüktetne lüktetnénk lüktetnétek lüktetnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. lüktessek lüktess or
lüktessél		 lüktessen lüktessünk lüktessetek lüktessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive lüktetni lüktetnem lüktetned lüktetnie lüktetnünk lüktetnetek lüktetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
lüktetés lüktető lüktetett ― lüktetve lüktethet

Derived terms
  • lüktetés

References
  1. lüktet in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • lüktet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.