ordít

See also: ordit

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -d (frequentative-instantaneous suffix) + -ít (causative-frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈordiːt]
  • Hyphenation: or‧dít
  • Rhymes: -iːt

Verb

ordít

  1. (intransitive, of human) to yell, scream
  2. (intransitive, of animal) to howl
  3. (transitive) to yell (to utter something by yelling)

Conjugation
conjugation of ordít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ordítok ordítasz ordít ordítunk ordítotok ordítanak
Def. ordítom ordítod ordítja ordítjuk ordítjátok ordítják
2nd-p. o. ordítalak ―
Past Indef. ordítottam ordítottál ordított ordítottunk ordítottatok ordítottak
Def. ordítottam ordítottad ordította ordítottuk ordítottátok ordították
2nd-p. o. ordítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ordítanék ordítanál ordítana ordítanánk ordítanátok ordítanának
Def. ordítanám ordítanád ordítaná ordítanánk
(or ordítanók)		 ordítanátok ordítanák
2nd-p. o. ordítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ordítsak ordíts or
ordítsál		 ordítson ordítsunk ordítsatok ordítsanak
Def. ordítsam ordítsd or
ordítsad		 ordítsa ordítsuk ordítsátok ordítsák
2nd-p. o. ordítsalak ―
Infinitive ordítani ordítanom ordítanod ordítania ordítanunk ordítanotok ordítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ordítás ordító ordított ordítandó ordítva ordíthat

Derived terms
  • ordibál
  • ordítás
  • ordítozik
  • ordító
  • ordíttat

(With verbal prefixes):

  • átordít
  • beordít
  • beleordít
  • elordít
  • felordít
  • hátraordít
  • kiordít
  • közbeordít
  • leordít
  • ráordít
  • teleordít
  • túlordít
  • végigordít
  • visszordít

References
  1. ordít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • ordít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.